



Id. Markó Károly (1791–1860) festészete eszményi mediterrán tájaival, Hadrianus császár villájával, Róma és Firenze kupoláival, az aranyló alkonyatban fürdő aratási és szüreti jeleneteivel, népviseletbe öltözött figuráival a XIX. századi magyar művészet egyik legnagyszerűbb fejezete. Életművének sokoldalú és nagyszabású bemutatásával azonban mindeddig adós maradt a magyar muzeológia.
A Magyar Nemzeti Galériában május 6-án nyíló, Markó Károly és köre – mítosztól a képig című kiállítás az első igazán komoly, a művész életművét sokoldalúan megvilágító vállalkozás. A november 2-ig látogatható tárlat elsősorban az eddig még Magyarországon nem vagy csak ritkán kiállított (magán-, illetve külföldi gyűjteményekben őrzött) Markó-műveket vonultatja fel. Az életmű 26 kiemelkedő darabja külföldi múzeumokból érkezik, Barcelonából, Bécsből, Mexikóból, Koppenhágából, Prágából és Pozsonyból. Most először láthatjuk Magyarországon egyebek között Markó barátja, a nagy dán szobrász, Bertel Thorvaldsen Markó-kollekcióját, vagy a Markó által Mexikóba küldött nagy kompozíciókat. Emellett a kiállítás rendezői külön egységet szentelnek a művész követőinek és tanítványainak.
A kiállításhoz blog is kapcsolódik (marko2011.blogspot.com), amelyen a kurátorok a kiállítás rendezésébe is beavatják az olvasókat, válaszolnak kérdéseikre és sok érdekes részletet árulnak el az egyik legismertebb magyar festőről.