
Nem borász, nem kereskedő, de érti és szívből szereti a borokat, sőt a lopózás „tudományában” is otthonosan mozog Pfiffer Katalin, akit augusztus 20-án Magyarország borkirálynőjévé választottak. Napjai azóta igencsak mozgalmasak, rendezvények, szüreti fesztiválok és jótékonysági fellépések jegyében telnek, de ha csak teheti, szakít időt a hazai tájak felfedezésére is.
– Jelenleg Ön a magyar bor, a 22 hazai borvidék arca. Feladata nem kevesebb, mint a magyar bor hírnevének öregbítése, határainkon innen és túl. Milyen út vezetett idáig?
– A Magyarország borkirálynője cím elnyeréséért „regnáló” borkirálynők indulhattak, akiket 2009. augusztus 20. és 2010. július 20. között választottak meg valamelyik településen vagy borvidéken. Én Mór város borkirálynője voltam, október első hétvégéjén, a móri bornapokon adom le majd a koronámat. Az előválogatás és a szakmai tesztek után végül nyolcan mutatkozhattunk be a közönségnek az országos döntőben Tarcalon. A szőlő- és borfelismerés, a gasztronómiai kérdések mellett olyan gyakorlati feladatokban is bizonyítanunk kellett, mint például a lopózás vagy a szőlőtaposás. Mindemellett a kommunikációs készség is sokat nyomott a latba.
– Honnan ered a kapcsolata a borkultúrával?
– Hagyományos sváb családból származom, a borászkodás nálunk családi örökség. Már kislányként kijártam a nagyszüleim szőlőjébe, a szőlővel és a borral való foglalatosság számomra ma is a mindennapok része, a világ legtermészetesebb dolga.
– Mely borfajták a kedvencei?
– Minden magyar bornak megvan a maga szépsége. Nagyon fontos viszont, hogy a borokat megfelelő ételekkel párosítsuk, a bennük rejlő szépség így tud igazán kibontakozni. Ha mégis választanom kell, természetesen a móri fehérborok felé húz a szívem. Az Ezerjó egyike a kedvenceimnek. Emellett nagyon szeretem a villányi borokat, azon belül a testes Cabernet sauvignont.
– Hogyan telnek egy borkirálynő mindennapjai?
– Nagyon mozgalmasan. Hétvégén szinte mindig úton vagyok. Móri borkirálynőként is igen aktív voltam, sok borrendet megismertem, így számos rendezvényre, megnyitóra, szüreti felvonulásra szinte magától értetődően érkeztek, érkeznek a megkeresések. Borkirálynőnek lenni hihetetlenül kellemes feladat, úgy érzem, mindenütt megbecsülnek. Ez a cím, pozitív értelemben, „megfertőzi” a hétköznapjaimat is. Szerencsére ezt a „civil” életemben, a munkahelyemen is maximálisan figyelembe veszik.
– Miközben keresztül-kasul utazik az országban, jut-e ideje egy kis megállásra, szemlélődésre?
– Igyekszem összekötni a kellemest a hasznossal. Többnyire a szüleimmel utazom, már csak azért is, mert illik a rendezvényeken egy-egy jó pohár bort elfogyasztanom. Ha csak tehetjük, elindulunk egy kicsit korábban vagy ráhagyunk egy-két órát, és felfedezzük a környéket. Nemrég Hajdúszoboszlón például kipróbáltuk az új, fedett élményfürdőt. A tarcali borkirálynő-választás alkalmával is sokat kirándultunk, bejártuk Tokaj-Hegyalját, és megnéztük a Nyíregyházi Állatpark csodálatos új épületét is.
– Melyek azok a hazai tájak, amelyek különösen közel állnak a szívéhez?
– Korábban is sokat utaztam belföldön, és mindig nyitott szemmel. Nagyon szeretem Pécset és a baranyai tájakat. Minden második évben ellátogatunk Nyíregyházára és környékére, s próbáljuk felfedezni a látnivalókat, a rejtett kincseket. De meg kell mondanom, alapvetően lokálpatrióta vagyok.
– A móri borvidékre látogató turistáknak mit ajánlana feltétlenül a figyelmébe?
– Ennek a tájnak ezer arca van, látnivalók kifogyhatatlan tárházával. Csodálatos a természeti környezet, hiszen a Vértes lábánál terül el. A borkóstolóval egybekötött pincejárást senkinek sem szabad kihagynia. Lehet lovagolni, lovas kocsikázni, Móron ott a Lamberg-kastély, Csókakőn a vár… De nem is sorolom tovább, mert el kell jönni és látni kell!
Kőrösi Katalin