A sztereofénykép egy különleges fotográfia, amely valójában kettő, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket az emberi szem állásának megfelelően két különböző szögből vettek fel ugyanarról a tárgyról. A képpár egy speciális szerkezetben, a sztereoszkópban szemlélve egyetlen térhatású képpé olvad össze a képnézegető tudatában. Az eredeti, 100 éves sztereófotók nagyításban, digitális feldolgozást követően és az ún. anaglif eljárás segítségével, piros-kék szemüvegen keresztül válnak térhatásúvá. A különleges háborús térélmény a sztereofényképeknek köszönhető. A sztereofényképezési technológia a fotográfia kezdeteitől jelen volt a képkészítési technikák között, s noha fénykora az 1910-es évek végén leáldozott, az utókornak máig megmaradtak a térélményt nyújtó képek. A nagy háború eddig nem publikált hadifelvételeinek, légifotóinak és a háború hátországát bemutató fényképeinek előkészítése képenként közel egynapos munka volt. A tárlat páratlan élményt kínál a látogatóknak: képei elvisznek a lövészárkokba, a menetelő katonákhoz és hadifoglyokhoz, de általuk plasztikus képet kaphatunk a pusztítás mértékéről is.