Megbecsülhetetlen azoknak a vendégeknek a száma, akiknek az elmúlt évszázadokban gyógyulást hozott, vagy csak könnyített fájdalmaikon a hévízi gyógyvíz. Méltán emlékezik Hévíz és a Hévízgyógyfürdő Festetics György (1755–1819) aktív munkásságára, nélküle ugyanis aligha válhatott volna már az 1800-as évekre fürdőhellyé az akkor még uradalmi tulajdonban lévő „kénszagú víz”. Az első fellelhető tanulmány a hévízi vízről, valamint a legrégebbi ránk maradt térkép is 1769-ben készült, egy 1780-as írás pedig a kénszagú patak gyógyhatásait is részletesen említi. A nagy műveltségű főúr céltudatosan dolgozott a fürdő kialakításán, feltöltette a lápos, bozótos területeket, erdőket telepített, és felépíttette az első fürdőépületeket a patakparton, majd a tó fölötti részen, megteremtve ezzel Hévízen a fürdőkultúra alapjait.
Kétségtelen, hogy Hévíz a 220 évvel ezelőtti első fejlesztések nyomán vált mára nemzetközi hírű gyógyfürdőhellyé és fürdővárossá, dacára a történelem viharainak, a két világháborúnak, a Festetics-uradalom államosításának, a bauxitbányászatnak és sorolhatnánk. A valamivel több mint két évszázados történelme alatt a fürdőnek számos kiváló bérlője, főorvosa és neves vendége volt, akik jelentősen hozzájárultak a gyógyfürdőhely népszerűségének növeléséhez. Erről a gazdag történelmi múltról szól az évforduló alkalmából augusztus elején Hévíz anno címmel megnyílt fotótárlat, amely tíz nagyméretű tablón a Deák térről induló Véderdő melletti sétányról tekinthető meg. Az egészen október végéig látható kiállításon régi képek elevenítik fel előttünk a fürdő múltját, röviden olvashatunk a különböző korszakok fejlesztéseiről és sok különlegességről is. A sétálóutca és a közterek padjain pedig azok a fotók láthatók – szintén október végéig –, amelyek a „Hévíz 220! Van egy képed hozzá?” című internetes fotógyűjtésre érkeztek és a közönségtől a legtöbb szavazatot kapták.