Az átalakítás miatt bezárt múzeum vasúti gyűjteményének egyik legrégibb darabja, a MÁV szertartályos gőzmozdonya kalandos életutat tudhat maga mögött: 1882-ben készült a Krauss müncheni gyárában a Nagykikinda-Nagybecskereki Helyi Érdekű Vasút részére. Tizennyolc tonnájával a normál nyomközű vasúti járművek között pehelysúlyúnak számító mozdony 1912-től Cséry József szemétvasútjának vontatójárműveként szolgált, majd 1913-tól Budapest Székesfőváros Köztisztasági Hivatalának 6-os pályaszámú gőzmozdonya lett. A manapság már csak „Krauss”-nak becézett jármű 1942-ben Szigetszentmiklósra, a Dunai Repülőgépgyár iparvasútjára került, majd a következő háborús esztendő már a csepeli Weiss Manfréd Műveknél érte. 1945. május 10-től az 1944 novemberében felrobbantott dunaharaszti híd 1945. december 8-i helyreállításáig a Budapesti Helyi Érdekű Vasút bérelte kisegítő szolgálatra a Szigetszentmiklós és Ráckeve közötti vonalon. Ezután visszakerült a később Rákosi Mátyás Művek néven üzemelő csepeli gyárba, tízes pályaszámát mindvégig megtartotta, még akkor is, amikor 1955 novemberében átkerült a Hungária Műtrágya és Kénsavgyár, a későbbi Budapesti Vegyiművek iparvasútjára. Innen került át a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe. 1968-ban a Városligetben a múzeum épülete mellett állították ki, a MÁV-os 6633-as pályaszámával.