Így lehet madárbarát kertünk – ItthonOtthonVan.hu

ItthonOtthonVan.hu

Ma 2018. május 28., hétfő, Emil napja van.

Rovatok

Régiók

Így lehet madárbarát kertünk

Megjelent: Itthon Otthon van, 2018. január
Az első talaj menti fagyok beköszöntével minden évben elkezdődik a madáretetési szezon is. Főleg magvak kerüljenek az etetőkbe, például köles, napraforgó vagy dióbél. Egyes áttelelő madaraink számára viszont zsírt vagy faggyút is kihelyezhetünk. Emellett a kamrában megmaradt almát sem vetik meg az éhes vendégek. Viszont nagyon fontos, hogy minden pékárut, sós chipset, csontkukacot kerüljük, ezek a madarak pusztulásával járnak.

Az etetőinket sokféle madár látogathatja, köztük a leggyakoribbak a cinegék. A pilisi települések közelében négy fajuk él, de ebből csak kettőt láthatunk rendszeresen magvakat csipegetni. Az egyik a széncinege. Ez talán a leggyakoribb kerti madarunk, és az egyik legbátrabb is. Ezt bizonyítja, hogy költési időben a postaládába is befészkel, és nyugodtan tűri még a ráhulló leveleket is. A tojó és a hím megjelenése eltér egymástól, egy kézi távcsővel már el lehet különíteni őket, és lehet számolgatni, hogy hány „fiú” és hány „lány” madárka jár az etetőnkre. A hímeknek vastag, fekete sáv díszeleg a testük alsó felén, míg a tojóknak ez vékony, és rendszerint nem ér le a két láb közé. A másik faj a kék cinege. Ez egy kisebb testű madár, de mértét agresszivitásával kárpótolja. Méltán nevezhető a kert egyik legdíszesebb madarának, hiszen UV-fény alatt gyönyörűen ragyognak a kék tollai. A tojó madarak kék színe fakóbb, mint a hímek élénk fejdísze. Télen nagy csapatokba verődnek, és így keresik fel a táplálkozóhelyeket.

A kertek gyakori látogatói még a verebek. A kisebb testű mezei veréb pofafoltjában is különbözik a házi verébtől. Télen rendszerint ők is vegyes csapatokba verődnek egy-egy jelentősebb élelemforrás körül. A fekete rigók inkább a bokrok alatt elhelyezett alma- és faggyúdarabokat keresik, de ínségesebb időben a magvakat vagy a diót is szívesen fogyasztja. Ilyenkor mérséklődik territoriális viselkedésük, de egy-egy megkaparintott falatért látványosan tudnak küzdeni.

Első látásra talán furcsának tűnhet, hogy a fák doktorai, a harkályfélék is igénybe veszik a kínálkozó alkalmat, és meglátogatják az etetőinket. Leggyakoribb képviselője a csoportnak a nagy fakopáncs, népies nevén tarkaharkály. Alsó faroktollai élénk pirosak, teste fekete-fehér mintás. Egy kis „mini harkály” látszatát kelti az etető és a közeli fák között cikázó csuszka. Neve viselkedésére utal, ugyanis a fán lefele és felfelé is képes közlekedni, erdeinkben gyakori, de a településekre csak ritkábban merészkedik be.

Az énekesmadarak etetésével közvetett módon a ragadozókat is etetjük. A rigó méretű karvaly gyakran látogatja meg a „forgalmasabb” helyeket. Méreténél fogva csak a kisebb madarakra vadászik, bár a nagyobb példányok a rigókkal is megküzdenek. Jelenlétükre egyértelműen lehet következtetni, ha az etetőn táplálkozó madarak hirtelen, nagy csipogással elröppenek, vagy mozdulatlanná dermednek, és még emberi jelenlétre sem hajlandók megmozdulni.

Az etetés mellett más módszerrel is kertünkbe csalogathatjuk a madarakat. Erre jó lehetőség a madárodúk kihelyezése, aminél fontos irányelv, hogy a megfelelő típusút a megfelelő helyre kell elhelyezni. Ha például túl alacsonyan vannak, akkor nem biztonságosak, ha viszont túl magasan, akkor a későbbi ellenőrzést és a takarítást nehezítjük meg magunknak. A másik fontos pont az uralkodó szélirány ismerete. Az odút érdemes úgy tájolni, hogy a röpnyíláson ne fújjon be a szél. Az egyedüli dolog, amit viszont ténylegesen szabályként kell megemlíteni, a ragadozók elleni védelem biztosítása. Itt főként a szőrmés ragadozókra és az éhesebb házi kedvencekre kell gondolni, amik ellen például a felmászásukat gátló módszerekkel védekezhetünk.

A házilag készített odúk okozzák a legnagyobb örömöt, ha elfoglalják őket a pici lakók. Elkészítésükhöz csak deszkákra, szögekre, kalapácsra, egy fűrészre, valamint egy fúrógépre van szükség. Az igazán tartós darabok akár 10–13 évig is jó szolgálatot tudnak tenni.

A madarak segítése egész éves feladat. Állandó teendő például az itatásuk, de a kertészeti munkálatok is ide tartoznak. A fűnyírással több madárfajnak is kedvezünk, hiszen a lenyírt gyepen a rigók hatékonyabban tudnak rovarokra és gilisztákra vadászni. Viszont nem szabad teljesen lenyírni a füvet! Ha van sövénysor, akkor előtte 20–40 cm-es sávban hagyjuk nőni a füvet, hiszen ezek a részek segítenek a madaraknak elrejtőzni. Egyes példányok szívesen fogyasztják a növények magvait is. Ha madárfészek van a kertben, legyünk figyelemmel a kotló madár nyugalmára, és ne zavarjuk fölöslegesen. Minél bokrosabb egy örökzöld sövény, annál szívesebben fognak a madarak beleköltözni.

Komposztáló létesítésével nemcsak a zöldhulladékot lehet újrahasznosítani a kertben, hanem a madarak számára értékes fehérjeforrás is az ott élő rovarpopuláció. Emellett egész évben fontos a porfürdő biztosítása, ha ez más módon ez nem megoldott a kertben, akkor egy tálkába tehetünk homokot, amit egy napsütötte helyre kiteszünk. Ezt néhány napon belül felfedezik a madarak, és ott fognak megszabadulni az élősködőktől.


Kiemelt partnereink

Szálláskereső
Keresés

Régió

Akció típusa

Hirdetés

© 2004–2018 Feszt-House Kft. | Médiaajánlat | Impresszum