
A Zsolnay kulturális negyed város a városban. Nemcsak a – tervekhez képest jelentős késéssel – épülő nagyberuházás, hanem a helyszín önmagában is az, mert a Zsolnay-gyár hazánk és Közép-Európa egyik legnagyobb ipartörténeti értékű épületegyüttese. Több mint százéves szerves fejlődés eredménye, virágkorát Zsolnay Vilmos idejére tehetjük. A gyár és a család élete szervesen összefonódott egymással. A termeléshez szükséges létesítmények mellett Zsolnayék itt építették fel az egyre gyarapodó család lakhelyéül szolgáló épületeket, sőt volt itt munkásszálló, művelődési ház és teniszpálya is.
A Sikorski-ház az 1880-as évektől Zsolnay Vilmos lánya, Júlia és férje Sikorski Tádé otthona lett. A mára kívül-belül gyönyörűen felújított, elegáns villa új „lakói” – tavaly szeptember óta – lélegzetelállítóan kecses és míves Zsolnay-díszkerámiák: vázák, tálak, virágedények, lámpatestek, kisplasztikák és kerámiafestmények. A több mint hatszáz darabból álló Gyugyi-gyűjtemény valamennyi műtárgya a Zsolnay-gyárban készült az 1870-es évektől az 1910-es évek végéig, a historizmustól a korai art deco periódusáig. Nem véletlen, hogy a Zsolnay aranykora című kiállítást eddig több mint tízezren tekintették meg, annak ellenére, hogy
egyelőre az építkezés befejezéséig csak előzetes bejelentkezéssel látogatható [tel.: (06-30) 562-3760; e-mail: gyugyikiallitas@gmail.com].
Zsolnay Vilmos fiának, Miklósnak egykori lakóháza – ahogy a pécsiek ismerik: a DoZso – szintén felébredt Csipkerózsika-álmából. A két éve még omladozó művelődési központot márciustól a neves Bóbita Bábszínház és lelkes közönsége, a gyermekek veszik birtokba. A 185 férőhelyes nagyterem, a kamaraterem, a bábmúzeum, a kakaóbár, a szabadtéri színpad és a játszótér egész évben változatos programokkal várja majd a családokat.
A gyűjtő: egy különleges életút
Gyugyi László 1933-ban született Magyarországon. A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnökként végzett, majd 1956 után külföldi egyetemeken tanult tovább. A tudományok mestere és a filozófia doktora fokozatokat is megszerezte, majd fejlesztőmérnökként dolgozott Pittsburghben, ahol letelepedett. Nevéhez 78 amerikai szabadalom, több mint ötven szakmai publikáció és két könyv fűződik.
A művészetek iránt gyermekkora óta érdeklődik: a festés és a rajzolás is a hobbijai közé tartozott. Gyűjtött festményeket és régi magyar népművészeti tárgyakat, majd szenvedélyét teljes egészében a Zsolnay-kerámiáknak szentelte. A csaknem négy évtized alatt létrehozott gyűjtemény a világ egyik legjelentősebb Zsolnay-kollekciója, amely 2002-ben már bemutatkozott New Yorkban.
A műgyűjtő régi vágya volt, hogy e remekművek végre állandó otthonra leljenek. A 2010-es kulturális évad alkalmából Pécs városa – jelképes áron – megvásárolta a gyűjteményt.