A Tisza-tor első napja, a péntek – a hagyományokhoz híven – az előkészületek jegyében telik, azaz felépül böllérfalva. Megérkeznek a csapatok és a vásározók, elkezdődik a porták berendezése, a hangszerek és a torkok behangolása, a kések élezése.
Másnap szörnyű véget ér 25 kurtafarkú: az ország különböző tájairól érkezett, összeszokott csapatok kora reggeltől serénykednek, hogy megmutassák, miként dolgozik egy igazi böllérbrigád. Míg zsűri a perzseléstől a bontáson át a porták látványáig mindent szemrevételez, a közönség kóstolójegyekkel nyilváníthat véleményt. (Minden jegy két szelvényből áll: az egyikkel fizethetünk, a másikkal pedig voksolhatunk kedvenc csapatunkra.) A tapasztalt böllérverseny-látogatók állítják: négy-öt darab beváltásával bárki jóllakhat. Mivel valószínűleg nem ugyanannál a csapatnál kóstoljuk meg a hagymás vért, mint órákkal később a töpörtyűt, a nap végére komoly rálátásunk lehet a mezőnyre. Mindeközben a színpadon népzene, néptánc és sztárvendégek produkciói szórakoztatják a vendégsereget.
A vasárnap a takarításé, de nem kell megijedni! A versenyzők lebontják sátraikat, a látogatók azonban kellemesebb feladatot kapnak: a maradék hurkát-kolbászt és a gyomorgyógyító szíve-nyelve levest kell elfogyasztaniuk. Nem véletlenül hívják a szervezők e napot „konyhamalacnapnak”…